Álom
Fekszem az ágyon,
behunyt szemmel várom álmom.
Sötét van éjjel, egyedül fázom.
a takaróm pedig nyirkos rideg
a szívem megállt tapintsd meg.
Nincs élet szívben már halott,
mi megfagyott a lelkemre kőhalmot rakott.
Gyászoló emlékében éljek.
a rángó síró görcsöd,
Még mindig visszatérhet,
de ne sírj hát, ne sirass meg kérlek.
Látod? ott égnek még a gyertyában a fények
------------------------------------------------------------1
2009. 09. 14
Az álmok
Halhatatlan remények
feltörnek belőled.
Keserű lesz szád íze
mikor holnap, felébredsz.
Vesztettél, rájöttél,
de mind ehhez már késő lett.
Az óra a homokkal
már úgyis mind lepergett
eltelt idő,
fel kellet hát kelned,
mert a nap fénye,
az álmokból kikerget.
A szem nyílik, hát ébredj!
2009. 09. 15.
----------------------------------------2
Másik Énem
Mindig magamban beszélek
szólok egy másik félnek,
Kitől Én nem félek,
mert Én vagyok az.
Kivel megbeszélek,
mindent, de mindent
Most csodálkozol,
hát ne ijedj meg,
mert e verset bizony
Te, magad Tőlem,
a napokban kérted.
Hát most itt van
tessék kívánságodra
teljesült, kész lett
Ugye? el nem késett.
------------------------------------3
2009. 8. 26.
Árnyék vagy
Te a falon
Árnyék vagy Te, a falamon,
szállj, le onnét azt akarom.
Kergetőzz velem egy nagyot,
hogy szaladjak el előled?
Hisz nem tudok.
Mert a lábam, az nem mozog,
jaj, Istenem hát, az árnyékom elkapott.
Tőle azt hiszem, sosem szabadulok,
mert valljuk be őszintén hogy,
Én, a saját magam, rabja vagyok.
S csak is hozzá senkihez,
ön magamhoz kihez, máshoz
nem tartozhatok.
Hiába minden mit akarok?
Eldönteni magamtól semmit
De semmit nem tudok.
Álmos vagyok,
nincsen, párnám!
Kedvem sincs
lehajtani fejem
egyedül árván,
de Te messze vagy
nagyon, drágám!
Az út, hosszú
gyalog, a járdán
meddig jutsz? Idáig el.
Szeretném, légy itt velem,
a puha párnán.
Ölelj magadhoz,
ha könnyeim panaszos,
nyugtató szavakkal
ugye, most hozzám szólsz
nem máshoz.
------------------------------------5
Még kezdő író
vagyok!
Szavakat keresek,
mik még nem oly híresek,
de remélem, egyszer majd
csak azok lesznek.
Mik ezek hát figyeld,
az agyból kipattanó
szókincsek hiányát érzed,
tudom, lehet,
mert még kezdeti a stádium
De nagyon oda figyelek rá,
érted olvasok minden,
de minden verseket,
regényeket, újság cikkeket.
Minden tudományt
beleteszek, a fejbe meglátod,
Bele bújok, a könyv legmélyére,
áldom majd a világot,
bejut az agyba, annak
agy tekervényeibe.
2009. 08 21.
---------------------------------------------6
Kinek higgyek
Lelket, szívet összetörnek,
hogyha hazugságon érnek.
Kimondott szó, mondd
hát ennyit érek,
Miért szidsz? Nagyon,
nem is ismersz.
Hogy mit érzek kit, érdekel?
Könnyeim erről mesélnek.
Hallgass meg szótlanul.
minden gyanú felülmúl, látod?
A szavak szádból jobban fájnak,
ítélet nélkül rácsok mögé úgyse zárhatsz.
Mert mindenki életre való, tiszta lélek.
kérek egy bírót, ki Engem, elítélhet.
Mert Te, magad azt nem teheted, érted?
2009. 09. 14.
-----------------------------------------7
A szívem
üvegszilánkos
A szívem üvegszilánkos
darabokra törted,
hát nem látod?
Azért szúr, éget, vérzik, Érted!
Mondd ki ítéleted
halálom órája végleg végzett
Velem! Kivel? még kérded?
Az óra mutató már kiesett
halott vagyok, rajtam
ne segítsetek, minek
nem érdemlem meg.
Gyászba borultak a fák,
Ők tudják! Én kérdezlek, Minek?
Ne hulljatok könnyek,
Ó mi az, Istennek gyászoltok,
engemet.
Mondani akartam,
hogy ne, oly felesleges
költsetek pénzt, Rám
ezt az Isten fizesse meg
Imával.
2009. 08. 30
-----------------------------------------------8
Álombirodalom
Az ágyba lefekszem,
hatalmad, az nagy felettem,
mert egyből látod?
Lecsukódik a szemem
a testem ernyedt tehetetlen.
Hol vagyok?
Tőled, kérdezem.
álombirodalom,
városába érkezem
e csodaszép városka
tetszik Nekem,
Ezután, minden este
ide, visszatérhetem,
ha álomra,
a csipke párnámra,
ráhajtom fejem.
----------------------------------------9
Szerelem
Szerelem leplezem,
de nem tudom hiába,
Szívem fáj, érte reszket.
belehalok a magányba.
Nem bírom!
Örökös küzdelem
ebbe a világba!
Életem,
ha Te, nem lehetsz
Enyém
soha,
Nincs szerelem?
Nem nyílik rózsafa
kertemben
Illata sincs, semmilyen
nem
lehet, nem érzem!
Miért nem?
Ki tudja?
Ugye nincsen,
senkinek erre, válasza?!
2009. 09. 13.
-----------------------------------10
Éreztem kezedet
Éreztem kezedet, ahogy simogattál,
azt felejteni nem lehet, álomba ringattál.
Bár most is érezném, ha az idő megállt volna,
Te voltál szeretőm álló homokóra.
Miért jársz, kelsz idő, megállhattál volna,
de sietned kellett, el vitted az álmom,
annyira fáj szívem, magányomba zárom!
Most már vége ébredj, ébredés követe,
Az álmaim Ő volt, ki azt szanaszét kergette.
Búcsú szép reménye, mind ennek lett vége.
Keresztet vettem ezért a kézbe, s így imádkozom érte,
Jöjjön vissza hozzám, mert megígérte.
A könnyeim víz patak, úgy csordogál végig,
Feledésbe merült rózsaszálat elviszed a sírig.
2009. 09. 04.
---------------------------------------------11
Ébenfa,
Ébenfa,
gyászruha,
fekete a rózsa.
Istennek, temploma
nyíljon ki ajtaja.
Síri csönd, oda bent
gyertyának ég, lángja
Embernek halála.
Szíveknek, van fájdalma
a pillanat lett órája.
telt le, vége
éppen ma!
2009,09.12.
-----------------------------------12
Rád nézek,
De semmit nem
érzek, nem értek,
Vége mindennek.
Mi éltetett elmúlt.
Hamis remények,
csak sírok, tovább
érted.
A szemekben
fájó könnyek,
mi még, most volt
csak az emlék, szép.
Az maradtál Nekem,
temetem el,
örökre szívemet.
Mit azt hittem
egyedül soha,
sem hagyod.
Nem lehet,
úgy szenvedek.
Szerettelek,
vagy szeretlek.
érzem, érted
de, vége lett.
mintha marnák,
a lelkemet
A kínzógyötrelmek
pusztítják, életemet.
-----------------------------------------------------13
Helyes írás tanulása
Betű, írás, helyes írás.
El ne felejtsd nincs, kihagyás.
Nem tanultál? Most tanulod?
Csak figyelj oda! S menni fog.
Zűrzavaros minden kicsit, Te is tudod.
Elfáradok de, ígérem, semmit soha, fel nem adok,
Az ábécé az a betűvel kezdődik,
Tudom már, a hibáim, javítgatom.
T kettőzve írásjelek, mondat közben vesszőt teszek.
I rövid az pont hiánya, mondat végén pont az, zárja
Lassan látod? Bele jöttem
Az írásba olvasásba,
Minden kincsem bele zárva
Ki ezt nekem, Anikó, Ancsának
Az agyamba bevésni próbálja
Író költő jó barát
Neved lásd szeretettel,
ide, írom hát
Bencze Attila.
2009. 09. 04.
---------------------------------------------------14
Vallomás
Mit mondjak,
mit valljak,
hogy szeretnék
szeretni.
nem tudtad?
az agy tiszta
szürke állomány.
Én is
vagyok olyan,
mint más talán,
nincs különbség
semmiben,
minden ádáz
küzdelem.
legfőképp a szerelem,
mi hiányzik,
add Nekem,
Istenem.
Egy, csókod
jóleső bókok
elhagyott évek
múltat idézzek?
inkább már jelenbe
abba éljek,
a múlton már
hiába kesergek,
mit visszasírni
bizony nem lehet,
pedig azok
lettek volna,
vigasztalók,
a legszebb,
pillanatok,
Álmaim közzé
tartozók, érted?
Mik összetörtek
bennem voltak csak,
oly szépek
emléke az még éltet,
de még is félek,
mert így, mit sem érek,
a lényeg hát,
kimaradt az életből
a szépnek hittem,
reménykedtem
Tudod,
hogy, miért?
Mit tettem,
azt mond csak
el Te, a szívnek
szó szerint rajta,
könnyítsd az
inga lelken.
Nem könnyű sírni
könny nélkül
tudni kell,
Bár szív fáj,
azt tűrni kell,
ha mégis szakadt.
Viseld el!
Igaz, nem volt az,
sok idő, Vagy nap,
csak pár óra, csupán
forgó pillanat.
Vágy, Hit volt nagy,
hát elveszed, megint
az Isten szerelmére
inkább kérlek,
add kezed felém,
nyújtsd, ki segíts
--------------------------------15
Hitetlen ember
magánya
Fekete tollal
írok egy utolsó levelet.
Üzenet,
annyi lesz, elmegyek,
Haraggal,
itt hagyom a világot
Emberek!
Nem kell, virág sem,
síró könnyező, emberek,
Koszorú, koporsó, fából
vagy vasból kereszt.
Papi beszéd, az sem kell.
Ha hittem az Úrban
már azt sem teszem,
hogy, volt e vagy, éppen van.
nem tudom, mennem kell,
Hagy, menjek egyedül el.
2009. 09. 16
_____________________16
Beszélj vagy csönd,
Beszélj!
Szólj hozzám magány.
Bezárt a szobám
falán egy kép, lóg csupán.
Rég volt az ám hatvannyolc, telének hava
január huszadika, esküvő napja
Anya, Apa.
A nap süt kint, két szív boldog.
az élet kezdete a föld, forogj!
De minden, minden, nagyon gyors.
Két gyermek, már nem csak miénk,
Mi egy szép család, vagyunk.
2009. 09. 20.
_____________________17
Szívem szólj,
Szívem szólj, bátoríts,
mond azt, szeretni tudsz e még.
Szólalj meg, válaszra méltass,
az istenért, tudod, hogy, fáj a szív.
Nagyon nagyot dobbanj, élj.
mutasd hát, hogy élsz, lüktess szívem,
Szólj egy szót hanggal, beszélj, bátoríts
csókkal még tovább, csak szeress, szeress.
Míg dobogsz, érzem, tudom,
hogy meddig élsz, a pillanatig.
Addig még, míg kalapálsz,
mert reménykedsz,
Te, szerelmes szív.
2009.09. 22.
______________18
Tűz nem éled
Tűz nem éled, szerelem halott,
volt kit rég szeretned
De az végleg elment, itt hagyott.
így lett szíved, boldogtalan elhagyatott.
Fáj a sors hogy, így alakult.
Mintha keresztet hordanál, hátadon.
A feltépett sebeket felszakítod, fájnak, hogy, miért?
Büntetsz így Istenem, nem
Hát azt nem tudod.
___________________________________19
2009 09 23.
Egy pillanat
Holdtükrében van egy pillanat,
nézd ott, a csillagokat, azokat, ragyognak.
Lásd ki vagy, mi az ott még
egy kutya, ugass, csak ugass,
Tombold hát ki magadat.
A hangod, mi a torkodon kifakadt,
sírástól torz volt, ijesztő, reszkető
a tudat rossz álom volt. hidd el.
Látod! Mit mutatsz, hogy félsz!
Látni rajtad, nagyon is,
hogy tested verítéke forró,
megizzadtál ugye? Egy éjszaka, alatt.
Hol- meg fázol, hideg van, kint szaladj.
Mentsd életed,
míg azt meg lehet mentened,
Fuss, rohanj, de el ne felejtsed,
ha megállsz, akkor véged lesz!
-------------------------------------------20
2009. 10 02.
Könny
Könny csepp az arcon
csurogj, hát végig.
A bánatom a mesébe bele illik,
álmodtam pár óra érzést.
Valósággá váltott csókok, érintését
éreztem kezét testemen, végig.
Azt a simogató érintését,
hogy kezével hozzám ért végig.
Jaj, csak a múlt volt jó,
s maradt meg, a fájó érzés.
___________________________21
Angyal szárnya
Angyal szárnya hófehér.
libbenj, az égben szívemhez érj.
Csókod forrjon, enyémmel össze
úgy várok minden pillanatra.
Nézz hát ide. a szemembe bele.
Te, vagy az voltál,
ugye? Szívemnek, a szív szerelme.
Szemeimnek elveszett a fénye,
Te, vagy az csak.
Te, egyetlenegy napon,
ha azt akarom,
Ölelj meg, szárnyaddal
s csukd azt majd össze.
S vigyél innen el,
nagyon, de nagyon, messze fel,
Oda fel, a fellegekbe!
-----------------------------------22
2009.10.04
Fa levél
Fa levél suttogj, mint a szél.
hát most beszélj, mondd nekem.
Múlik az ősz, itt lesz a tél.
minden, de minden hófehér,
Takaró ezüstös csupa dér,
hideg van, fázom, meg öleljél.
Csók érintés pillanat,
minden mi kedves, szívbe
itt bent maradt,
Az órák Veled, boldogak.
Csöppnyi percek emléke, voltál.
Te örökre, az egyetlen egy,
dobogó szívnek
Szerelme, az maradtál.
2009.0.04.
________________________23
Óra
állj meg
Óra állj meg, pillanatra
Egy szóra.
hagy öntsem ki lelkemet
Szavakba,
itt leírva egy papírra
Szófoszlányokba
Mit érezzen szívem, ha
magára van hagyva.
Fáj nekem az,
minden, minden pillanatban.
Ha szív be van zárva!
Egy üres szobában,
nem képes szív lüktetni, élni,
Soha, magában,
ha nem nyílik az ablakoknak,
a sötét rácsa.
Börtönben ott halok meg
egyedül, magamban.
Csak gyertya fénye jelzi,
voltam éltem, valaha.
De minek, ebbe a földi világba
inkább cél nélkül
megyek,
a feketeföld temessen
a halálba.
Azt kérem,
hogy, könny ne sirasson,
Ne búcsúzzon szavakba
tőlem, senkim se!
Sem előtte sem utána,
ne boruljon miattam senki,
gyászba!
_____________________24
2009 10.08.
Semmi se a régi
Minden megváltozott semmi sem a régi
vagy csak én, lettem ócska, néki.
Úgy dob már el mintha, koszos rongya volnék,
mit akkor tapos, sárba mikor ő akarja!
Fáj ez látja, de nem bánja, csak azért is csinálja,
ha isten volna, engedné e, nem hiszem! Nem!
Hogy rongyként éljek megalázva
ebben a világban, a koszban, a mocsokban, feküdve!
Nem moccanva, a földre rogyva
a porba süppedő arccal bánatomban.
Csak egy keresztre hajolva,
a fájdalmamra gondolva.
Keressek vigaszt, nyugalmat,
itt a földön hagysz, lehet, most utoljára.
2009 10.22.
___________________________25
Halk zene
Halk zenére szívem, dobban
lüktetve vár, csendben halkan.
Nincsen egy olyan szó, hogy kimondjam,
szeretem őt, de egyre jobban.
Érzem, hogy vár rám, éjszakánként
csillagokkal álmodj holdfényed játék.
Pillanat mi, az mi ránk vár, még órákig
csoda vagy? Te nekem nagy ajándék!
De nem kaphatlak meg téged könnyen,
pedig vágyom, hogy légy itt, a közelemben!
Ölelj magadhoz, szorosan így látod?
Már hogy csurog a könnyem,
Patakzik, mint víz, a folyónak medrében.
2009. 10.25.
________________________26
E más világ
Miért vagy e más világ, te!
Miért ítélsz, büntetsz,
Tudatlanságra engem.
Hitemben rengettél meg éppen,
Villámokat szórsz, dühös vagy rám?
Hát ezt nem, nem értem!
Bárányfelhő volt még reggel,
mikor felébredtem.
És most esőt hagysz, a fellegekben,
hogy hulljanak záporként,
Mint bánattól csillogó, könnyeim
a szemeimben.
2009 .10.30.
_________________27
Lyukas gumi
Lyukas gumi jajdul punci,
illik a farkad belém, dugni.
Élvezzük ki, ha lehet,
fogd, gyengéden csókold,
a mellemet reszketek.
Oly jó az, ha élvezet,
ha kilyukadt a gumid,
Mond, hogy az volt selejt,
hm, kérdeztelek
Tegyek ide kérdő jelet?
Válasz mi rá feleled.
vagy épp hevesen szeretsz.
A babánk gyümölcs. csak is
szexből, csókból, ölelésből,
Szívünk szerelmétől
születhet. veled,
Én, vagyok az, Neked,
hitem hidd el tele hittel Téged,
Nagyon szeret Dávidom
2009 11.01.
_______________________28
Évek alatt
Évek szállnak, mint a madár.
boldogságban nincsen határ,
Ne múlj el hát, te pillanat
mindig- mindig, velem maradj.
Ha óra pedig gyors, vagy szalad,
álljon meg az, egy pillanat alatt.
S majd ez határozza meg a sorsunkat,
mire vagy képes, mit felfoghat az agyad,
A jót felejtened tudod azt, bizony nem szabad,
csak is, a rosszat, a rosszban a múltat
Temesd el hát, felejtsd el,csak azt mi benned maradt
de gyorsan ám ne évek, hanem, pillanatok alatt.
2009 11 01.
.
-------------------------------------29
Tanga csipkés
Tanga csipkés, piros bugyi.
jó volna azt most, lehúzni.
Titok nyitja mennyországba
hová vezet a kapuja
kulcsa is van, rakd, a lukba!
vagyok magam,
a szerelmek virága a tettek múzsája
Elviszlek téged ,egy álom világba
ahol csillagod csak én vagyok,
Te pedig a Holdam vagy,
Ki ott fent ragyogsz. most
Míg a fények ki nem égnek
szeretkeznék én te véled,
Habos csókod édes- mézes,
múljon hát el éhség érzet.
Nagyon szeretlek én,
téged. érted?
Vagy is érzed? Kérlek,
nagyon- nagyon,
Szeress.
_____________________30
2009. 11.02.
Hó zápor,
Hó zápor, rideg fájó szívek.
Jönnek a kemény zord, jeges telek.
Egyedül vagyok, s leszek, míg élek.
Félek, ha sötét van tényleg,
Ne hagyj most magamra lélek.
Látod! Már meghalni magam, félek.
Szívemnek inkább adj esélyt, csak egyet kérek.
Istenem, hogyha kellek, szorosan ölelj, ölelj meg.
soha ne engedd, hogy a földedet
hol élnek az emberek, itt hagyjam,
búcsút ne vegyek, a nélkül elmenjek.
2009 .11.04.
____________________________31
Pipafüst
Hamu szürke, pipa füstje:
szállj fel most a fellegekbe.
Táncolj, körbe- körbe
én, addig bele nézek, a tükörbe.
Ó látom már, az milyen görbe.
A mosolynak könnyezés sírás,
lesz, ám tudod a vége.
A hamu füstöt láttad? Már, na, ugye,
hogy milyen nagy s szürke,
Mint a pipa felszálló füstje
a magasba, az egekbe.
Hogy honnan? Innen, a földről,
hová szállt fel, illant az el,
ilyen messze, ott van,
Hát látod? Most már, a fellegekbe!
2009. 11.06.
_______________________________32
Szavak nélkül
Szavak nélkül, ki nem mondtad,
de én tudok mindent rólad.
Szerető szíved, szívet dobbant,
(kiért?) Enyém legyen mind az,
mire vágysz, vágyom - azt te is tudjad.
Keress! Kérlek, ki ne hagyjad.
Mert én tényleg - mondom, szeretlek.
Hiányzol, így utólag mond el,
nem tudtad milyen érzés,
hogy szívből vágyódom utánad.
Kikiáltanám ki vagy nekem, a nagyvilágnak
az egyetlen egy, kié a szívem - te vagy az imádat!
Csak a sors, az ami nem engedi a vágyat,
de győzzön a szerelem, s ezért legyünk mi is bátrak,
A szerelmünk lesz a legszebb csodája a világnak,
ha akarsz engem megtalálsz gyere, hát.
Szeretlek! Érted már? Nagyon várlak.
2010.02.02
Egy pillanat: ölelése
Egy pillanat volt, ölelése
álom: úgy várom!
És csak arra vágyom,
hogy mellettem légy.
Minden mindegy, milyen áron
engem csókolj itt,
Látod? hol kell itt, a számon.
érzem máris: s úgy kívánom,
Csüngök rajtad, mint az alma, a fa ágon.
tépj le édes, a nektárom
Habzsolj télen, tavasszal,
ősszel és nyáron,
Örök léttel éltess, mély álmomból
hát lassan de, felébressz!
2009. 12. 31.
Lelkem: a pillanat
Csendje
Lelkem csendjét megzavarta pillanat, (Valaki)
kezdett velem érzem, ordítani!
Miért tette? Miből vette, bátorságát?
Hogy bántott,(meg) nem vette észre azt,
hogy szíven szúrt!
Képzeletbeli kését (belém) mártotta.
S azt jól megforgatta, bennem!
A szív sebből folyó vér, bíbor-vörös volt
S csak folyt végig a padlón:
tócsában állt meg!
De mielőtt szilárd lett volna a vér, még élt!
Dobbant egyet, milyet, nagyot (a szív).
S így utoljára megfáradtan, búcsú nélkül
nem köszönt el, senkitől.
Senkihez nem szólt: egy-szót- sem többet, elment:
(végleg) itt hagyott titeket, embereket!
2010. 02. 11.
Nem azért akkor, mond?
Hogy miért?
Kitéped szívnek tövestől a gyökerét.
Ó mindez neked még nem is elég!
Azt várod, hogy pusztuljon s fájjon!
Nagyon még és még. mindig!
Nem sajnálsz? (Nem) hatódsz meg semmin?
Nem vagy a vágyakért sem könnyekért.
Miért kínzol hallod! Azért,
hogy lássad kínomat, kínok - közt tépted ki,
szívnek fájt, ó a gyökerét.
Sápadt már arcom mond meg, nem
nem könyörülsz rajtam, de hát: miért?
2010. 02. 23.
Könnycseppek
Könny
Cseppek
Ülnek szememben,
Vágyom rá hogy,
Veled legyek
Mind örökre.
Szívem dobogását
Hallod e?
Úgy szól, figyelj,
Mint egy kellemes
Halk zene.
Gyere, hát táncolj,
Kezed add kezembe.
Meg ölelek kedvesem,
Gyere, hát most hozzám
Búj ide.
Csók, ajkunkon
Hagy, forrjon össze.
Melynek méz édes
Legyen mindig az íze,
Szeretlek szívem,
Nézz most a szemembe.
A könnycseppekből
Kiolvasod e?
Szerelmes szív
Mit érez idebent?
Látod már, ugye.
Gondolat
Gondolat, mit leírsz, az papíron marad.
E versnek költője írója bizony Te vagy.
Mit írsz, az nem csak Neked szól!
Az egész világ olvassa majd,
Egy emlék, mit nem felejt el senki rólad,
Mit írtál az örök lesz, s így itt maradsz.
E sorok könyvbe lesznek, kinyitják azt,
S tudják majd, milyen ember vagy.
Érzékeny a lelked, hát most megmutattad.
Betűkből formáltál szavakat,
Az gondolat volt, s azt most ide írhattad
Mi fejedből éppen kipattant.
De mi mozgat Téged, mikor írod a versed,
Megmondom Én, egy szó csupán, szeretet.
Az vezérli szívemet, s a jobb kezemnek mutató ujját
Azt kérded
ki a valódi Barát?
Az, akinek megérted minden kimondott
és hang nélküli szavát!
Kinek szemébe nézve
megérted minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz,
ha könny borítja arcát,
Ha, ok nélkül bezárkózik,
Te átmászod hallgatása falát.
Kinek nem hagyod,
hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya,
apró kis öröme
elűzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan,
hogy alul múlod, Őt
vagy túl szárnyalod.
Kinek látványa
szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni
s együtt merengeni.
Kinek nem számít, mit vétesz
kis-e, vagy nagy hibát,
kivel, ha beszélhetsz:
könnyebbé válik
e nehéz világ.
Az igazi barát,
kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor,
Te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát,
kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát,
kinek az öröme az örömöd,
bánata a bánatod,
kinek barátságát
minden körülmény közt vállalod!
Négy-év”tapasztalattal”előtörve
"Sokk e” az? ,ugye,,, hogy a Chat és doboz világában élve: Voltak napok mikor: hittem elvakultan hitben, a nagy ő be, nagy barátság terveit szövögetve. Az örök létbe lépek fel, mondhatom e azt hogy egy családias baráti, társas- körbe vágyódtam. Hol én vagyok annak központja:de más a lelkembe, és testbe is- még inkább más, hogy mutatkoztam de,... Szívem kinyílt feléjük egy ablakon át reméltem barátok lesztek, lesznek,- leszünk majd. Együtt mindig nevetünk, mert itt nem ér el felhő szomorúság könny, eső. ) vagy csalódás.
Tévedés- emberek!- Megismerése nap,- mint nap lesz e .Mosoly arcon derű magányra sincs itt idő, nem lesz, olyan múlik minden, de nagyon ám, az idő de, mit tapasztalsz nem mind igaz, szidnak, és,,, mocskolnak. képzeletben belém rúgnak, ha velem lenne ki Ő, Ő ő volt első ,,,egy Barát: vagy mi már, gyilkolna. fejvesztve megígérte komoly volt az! Hittem benne azt- mondta szétszedne taposná ki belemet ha hozzám közeledne lehet,... Ne hullik, a hajam ideg tépő izgalom-sírás a vég itt van, ennyi legyen elég A nappalt és éjjelt kevertem már egyben volt a szenvedéllyel álmosság jöjjön az nincs , látod? Hiába, az- álom, várom akkor sincs.,,,semmi féle kincs....
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.